Szorongásaid
A szorongás szó egyre inkább elterjedt a köznyelvben, de sokan nem tudják, mit is jelent pontosan. Mi minősül egyáltalán szorongásnak, és mi különbözteti meg a félelemtől vagy az aggodalomtól?
Mindenekelőtt jó, ha tisztában vagy azzal, hogy a félelem egy természetes érzés, sokszor életmentő, és bizony tud előremozdító is lenni. Ez az érzelem egy olyan állapotot képes előidézni, amiben bizonytalannak, feszültnek, nyugtalannak érzed magad, és/vagy a környezetedet, élethelyzetedet; de a legfontosabb benne, hogy ennek az érzésnek tárgya van, vagyis félsz valamiTŐL, pl. betegségektől, bogaraktól, hangos zajtól, valakitől személy szerint stb. Ide sorolandóak azok a szélsőséges esetek is, amiket már fóbiának nevezünk, de mindenképpen van tárgyuk, pl. akrofóbia (tériszony: félelem a magasságtól), arachnofóbia (pókiszony: félelem a pókoktól), demofóbia (tömegiszony: tömegtől való félelem), klausztrofóbia (zárt terektől való félelem), hogy csak az ismertebbek közül hozzak néhány példát, de még sorolhatnám bármeddig, rengeteg fóbia létezik.
Ehhez képest az aggodalom már valami más, legtöbbször valamilyen jövőre vonatkozó, előrevetített negatív történés vagy esemény által generálódott rossz érzésed a jelenben: azért aggódsz, mert tartasz tőle, hogy valami negatív dolog történik majd ("mi lesz, ha..."), vagy azon aggódsz, hogy el tudsz-e kerülni valami negatív történést ("jaj, csak nehogy ez vagy az történjen").
A szorongás viszont a fentiektől valami nagyon lényeges dologban különbözik: egy tárgy nélküli negatív érzelem, ami épp abból adódóan, hogy nincs konkrét tárgya, rendezetlen, szinte megfoghatatlan, akár hosszan tartó (lehetséges, hogy évekig, évtizedekig fennálló) bizonytalanságérzetet generál. Az, hogy a szorongás mikortól számít kórosnak, bizonyos mértékig objektív, vagyis mérhető, bizonyos mértékben viszont szubjektív, minden embernél más lehet. Általánosságban elmondható, hogy kismértékű, "normál" szorongás nagyjából arányos a kiváltó ok nagyságával és erőteljességével, kóros szorongás már képes hosszú távon is rontani egy-egy (vagy akár több) életterület minőségét.
Nagyon fontos: ezeket az érzéseket nem eltagadni kell vagy felvenni a harcot ellenük. Eltagadni azért nem érdemes, mert attól, hogy nem kerülnek felszínre, még dolgoznak benned; harcolni ellenük pedig pláne nem érdemes, hiszen benned élnek, vagyis ha harcba szállsz velük, tulajdonképpen önmagaddal harcolsz, az pedig kifejezetten káros. Mégis mit lehet tenni akkor velük? Felismerni őket, felismerni a kiváltó okukat, szembenézni és dolgozni velük.
Ha úgy érzed, segítségre van szükséged, mert az érzések benned élnek, de nem látod a kiváltó okukat, vagy épp látod, de nem tudod, mihez kezdj velük, keress az oldalon található elérhetőségeim bármelyikén bizalommal.