Mikor múlik el a szívfájdalom?

Mikor lesz jobb? Hogyan segíts magadon?

1., Sose hazudj magadnak! - Ne mondd azt, hogy te már jól vagy, vagy hogy nemsokára minden rendben lesz, amikor valójában magad sem tudod, mennyi idődbe telik feldolgozni a fájdalmadat. Merd azt kimondani, hogy valószínű, hogy sokáig fog tartani és nehéz út lesz, de mindig tudd, hogy jobb nem áltatni magad, és van jogod nem jól lenni is.

2., Fejezd be az önostorozást! - "Milyen ostoba voltam, hogy... hogy is képzelhettem, hogy..." stb... A végeláthatatlan mennyiségű ilyen és ehhez hasonló gondolattal kizárólag magadat bántod, és amire egy fájdalom feldolgozásakor biztosan nincs szükséged, az az, hogy még te magad is bántsd saját magadat. Fogadd el a jelen állapotodat és helyzetedet, hiszen abból kiindulva tudsz bármit is tenni magadért.

3., Szeresd magad annyira, hogy időt adsz magadnak! - Természetes, hogy azt szeretnéd, hogy a bánat, a fájdalom azonnal múljon el. Siettetni magadat viszont nem sok értelme van, hamarabb nem dolgozódik fel tőle semmi, viszont egy olyan plusz terhet teszel magadra bármiféle időkorlát felállításával, amire épp egyáltalán nincs szükséged. A fájdalom feldolgozása egy folyamat, megúszni vagy lerövidíteni biztosan nem tudod.

4., Ne rontsd tovább az állapotodat, mozdulj el! - Ha teheted, menj el abból a közegből, ahová a fájdalmadat kötöd. Ez nyilván nem minden esetben tehető meg, de ha módod van rá, legalább ideiglenesen vagy részlegesen lépj ki belőle. Talán kicsit illuzórikus megoldás, mert jobb nem lesz tőle semmi, de nem legalább nem lesz még rosszabb azzal, hogy folyamatosan újraéled a fájdalmat. 

5., Ésszel használd a természet adta lehetőségeket! - Én személy szerint ebben a pontban abszolút hajlíthatatlan vagyok. Soha senkinek nem fogom azt mondani, hogy esténként némi alkohol belefér (tudatmódosító szer pláne nem), mert stresszoldó. Vannak épp elegen, akik mondják, sőt javasolják is, én ebben kizárólag kontrollvesztést és ideig-óráig tartó menekülési útvonalat látok, márpedig egy fájdalmat megélve épp azt érzed, hogy kicsúszott a lábad alól a talaj, és pont arra van szükséged, hogy a feldolgozás során tudd figyelni magad, tudj a fájdalmaddal lenni, megélni, dolgozni vele, nem pedig hárítani. Csodálatos gyógynövények, nyugtató, pihentető aromaterápiás készítmények és egyéb lehetőségek vannak körülöttünk, válaszd ki közülük azt, amit közel érzel magadhoz, és használd azokat például arra, hogy ne átsírd az éjszakát, hanem tudj néha aludni.

6., Ne foglald el magad mással! - Talán nem kell mondanom, a "munkaterápia" és hasonló dolgok (folyamatos barátokkal bulizás, mindegy, csak történjen valami) kizárólag hárítások. Ideig-óráig biztosan megkönnyebbülsz tőlük és úgy érzed, segített rajtad, valójában kevés rosszabb dolgot tehetsz magaddal, mint hogy megpróbálod elfedni, elhessegetni a fájdalmadat folyamatos tevékenykedéssel és emberekkel magad körül.

7., Állj bele! Pontosabban ülj bele. Szánj magadra sokszor időt, ülj le, és nézz szembe az érzéseiddel. Légy a jelenben és engedd, hogy jöjjenek az érzelmeid, adj nekik teret, ha szeretnéd, adj nekik hangot is (aki járt már nálam, a szív dala gyakorlatot biztosan ismeri) hagyd magad sírni, zokogni, hagyd, hogy jöjjön, ami jönni akar. Rengeteg pontot bele tudnék még tenni ebbe az írásba, de azt hiszem, talán ezek az alapok. 

És hogy mikor lesz jobb? Ha pontosan tudnám, valószínűleg nem ember lennék. A legfontosabb, hogy tudd, hogy szerethető vagy az érzelmeiddel együtt, és hogy minden érzésednek helye van, hiszen épp ettől vagy igazán ember. A lelked sérülékeny, ezért is olyan csodálatos.