Déja vu - hiba a mátrixban?

A déja vu ("már láttam") egy köznyelvben is meghonosodott francia kifejezés, szakszóval paramnézia, az a jelenség, amikor valaki úgy érzi, egy adott esemény már megtörtént vele, átélte már pontosan ugyanazt a helyzetet, amiben pillanatnyilag éppen van.

Magát a jelenséget, bár még nem ezzel a kifejezéssel illették, már a 19. században is leírták, a jól ismert déja vu elnevezés pedig Émile Boirac francia filozófus és parapszichológus nevéhez fűződik a századfordulóról. Magyarázatára több elmélet is létezik, van, aki a jelenséget az álomképekhez és az álmodás agyi frekvenciájához kapcsolta (Brown, Zuger), van, aki szerint az életünk során zajló folyamatos tudatalatti észlelések raktározódnak az agyunkban, és ha egy adott időpillanatban több ilyen, régebben rögzült részletet egyszerre észlelünk, akkor az egy múltbeli emlékként érzékelve áll össze egy képpé a jelenben. A legáltalánosabban és leghosszabb ideig elfogadott nézet szerint az agyban létrejövő pillanatnyi emlékezetzavar, aminek idegrendszeri kiváltóoka az, hogy az egyik szemből hamarabb érkezik az agyhoz a kép, mint a másikból, a két szem információküldése közti pillanatnyi különbséget pedig a rövidtávú memória nem képes kezelni, ezért"elcsúszik" az élményfeldolgozás. Mivel az egyik szem információját az agy már pillanattöredékekkel korábban érzékelte, mint a másikét, ezért amikor a másik szemtől jövő információ is megérkezik hozzá, addigra az elsőtől érkezőt már eltárolta a memóriában, vagyis a látott aktuális helyzetet nem jelenidejűként éljük, hanem ismerős érzésű múltbeli érzékelés újrajátszásaként. 2016-ban pedig egy teljesen új elmélettel állt elő Akira O'Connor pszichológus és neurológus, kutatásai szerint az agy egyszerűen rendelkezik egy "hibajavító" rendszerrel a saját tevékenysége kapcsán, aminek során az agy frontális része folyamatosan figyeli a memóriát, és ha a memória működésében "hibát", következetlenséget tapasztal, akkor aktivizálódik és javítja azt, vagyis a déja vu jelenség során tulajdonképpen korábbi tapasztalások és a jelen állapot között feszülő apró ellentmondások feloldása történik.

A kutatások folyamatosan zajlanak több aspektusból is ebben a témában, a jelenség létezésének okára végleges magyarázat egyelőre még nem született (céljára pláne nem), ami miatt mégis érdemes néha belegondolni az ilyen és ehhez hasonló történésekbe az az, hogy meglássuk, milyen hihetetlenül komplex módon működik az elménk. Hogy mennyi titok és lehetőség rejlik benne, és persze mindezt észrevéve, megérezve mindig felmerül a kérdés, mi mindenre vagyunk vagy lennénk képesek, ha igazán odafigyelve, tudatosan használnánk ezt a csodát nap mint nap.